Önértékelés
Az, ahogyan önmagunkról gondolkodunk, jelentősen befolyásolja döntéseinket, kapcsolatainkat, teljesítményünket és azt is, hogyan reagálunk a sikerekre vagy a kudarcokra. Ha valaki alapvetően értékesnek és elfogadhatónak érzi magát, könnyebben képes vállalni a hibáit, kiállni a saját szükségletei mellett és olyan helyzetekbe is belemenni, amelyekben nincs garancia a sikerre.
Alacsony önértékelés esetén ezzel szemben gyakori lehet az önmagunkkal szembeni túlzott kritika, a folyamatos összehasonlítás, a hibázástól való félelem vagy az az érzés, hogy mások véleménye határozza meg a saját értékünket. Ilyenkor az ember sok energiát fordíthat arra, hogy megfeleljen a környezete elvárásainak, miközben egyre nehezebben tudja megfogalmazni, ő maga valójában mire vágyik.
A Karinthy Pszichológiai Központban a közös munka során lehetőség nyílik azoknak a tapasztalatoknak, gondolatoknak és kapcsolati mintáknak a feltárására, amelyek hatással vannak az önmagunkról alkotott képre. A cél nem egy mesterségesen pozitív énkép kialakítása, hanem egy stabilabb, reálisabb és elfogadóbb kapcsolat önmagunkkal.
Mit jelent az önértékelés?
Az önértékelés azt fejezi ki, hogyan viszonyulunk saját magunkhoz, mennyire tartjuk magunkat értékesnek, szerethetőnek és kompetensnek. Egy ember önértékelése nem kizárólag abból áll, hogy elégedett-e a teljesítményével. A saját értékesség érzése, a hibáink elfogadása és az is fontos része, hogy mennyire tudjuk magunkat mások elismerésétől függetlenül is elfogadhatónak látni.
A megfelelő önértékelés nem azt jelenti, hogy valaki mindig magabiztos, vagy minden tulajdonságával elégedett. Inkább azt, hogy a kudarcok, kritikák és nehéz időszakok nem rombolják le teljesen az önmagáról kialakított képet. A pozitív önértékelés mellett is megjelenhet bizonytalanság, de az ember képes reálisabban kezelni azt.
Az önértékelésünk gyermekkorunktól kezdve formálódik. A családi visszajelzések, az iskolai tapasztalatok, a kortárs kapcsolatok, a későbbi párkapcsolatok és a munkahelyi élmények egyaránt hatással lehetnek rá. Fontos megjegyezni, hogy ebben az összefüggésben a személy saját magához való viszonyáról beszélünk; az intézményi önértékelés ettől eltérő, szervezeti és szakmai értékelési fogalom.
Hogyan jelenhet meg az önbizalomhiány?
Az önbizalomhiány sokféle formát ölthet. Van, aki kerüli az új helyzeteket, mert attól tart, hogy nem fog megfelelően teljesíteni. Más folyamatos megerősítést keres, vagy nehezen hiszi el a pozitív visszajelzéseket. Előfordulhat az is, hogy valaki kívülről sikeresnek és határozottnak tűnik, belül azonban állandóan megkérdőjelezi saját képességeit.
A mások megítélésétől való félelem különösen erősen befolyásolhatja a mindennapokat. Egy egyszerű véleménynyilvánítás, egy új társaság, egy munkahelyi megszólalás vagy akár egy hétköznapi döntés előtt is megjelenhet a kérdés: „Mit fognak rólam gondolni?”
Ilyenkor az önértékelési bizonytalanság könnyen ahhoz vezethet, hogy az ember inkább alkalmazkodik, mintsem felvállalja saját véleményét. A kritika pedig nem egy konkrét helyzetre vonatkozó visszajelzésnek, hanem saját értéktelenségének bizonyítékának tűnhet.
A pszichológiai munka segíthet elkülöníteni egymástól a valós képességeket, a hibákat és azokat a túlzottan negatív következtetéseket, amelyeket valaki önmagáról levon.
Mi állhat a megfelelési kényszer hátterében?
A megfelelési kényszer gyakran szorosan kapcsolódik ahhoz az érzéshez, hogy szeretetet, elfogadást vagy elismerést csak megfelelő teljesítménnyel lehet megszerezni. Az érintett igyekszik jól teljesíteni a munkában, jó partner, jó szülő vagy megbízható barát lenni, miközben saját igényei fokozatosan háttérbe szorulhatnak.
A probléma nem azzal van, ha fontos számunkra mások véleménye. A nehézség akkor kezdődik, amikor szinte minden döntésünket az határozza meg, mit várhatnak tőlünk mások, és egy esetleges rosszallás túlzott félelmet vált ki.
A folyamatos alkalmazkodás idővel kimerítővé válhat. Nehézzé teheti a nemet mondást, a határok kijelölését és akár annak felismerését is, hogy valójában mire lenne szükségünk. Az ember kívülről sok pozitív visszajelzést kaphat, mégsem érzi, hogy valóban elég jó lenne.
A terápiás munka egyik fontos része lehet annak megértése, honnan származnak ezek a belső elvárások, és hogyan alakítható ki olyan működés, amelyben mások igényei mellett a saját szükségletek is helyet kapnak.
Miért fontos az önismeret?
Az önismeret lehetővé teszi, hogy egyre pontosabban felismerjük saját érzéseinket, szükségleteinket, határainkat és visszatérő reakcióinkat. Sok esetben csak a közös munka során válik láthatóvá, mennyire automatikusan működnek bizonyos belső mondatok: „Nem vagyok elég jó”, „Biztosan csalódást okozok”, vagy „Ha hibázom, kevesebbet érnek majd rólam”.
A folyamat segíthet különbséget tenni aközött, amit valóban gondolunk magunkról, és amit korábbi tapasztalataink alapján megtanultunk hinni önmagunkról.
Az önmagunkkal kialakított elfogadóbb kapcsolat nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a hibáinkat. Éppen ellenkezőleg: lehetővé teszi, hogy úgy lássuk a fejlesztendő területeinket, hogy közben ne kérdőjelezzük meg saját alapvető értékünket.
Hogyan történhet az önértékelés fejlesztése?
Az önértékelés fejlesztése általában nem egyszerűen pozitív gondolatok ismétléséből áll. A tartós változáshoz fontos felismerni azokat a helyzeteket, amelyekben az önkritika, a bizonytalanság vagy a másokhoz való összehasonlítás különösen erősen megjelenik.
A pszichológiai folyamat során lehetőség nyílik a belső szabályok, korábbi tapasztalatok és visszatérő kapcsolati minták feltárására. Az önértékelést erősítheti, ha valaki fokozatosan megtanulja felismerni saját erősségeit, reálisabban értékelni a hibáit, illetve olyan döntéseket hozni, amelyek nem kizárólag a környezet elvárásait követik.
A fejlesztése során fontos szerepe lehet a határhúzás gyakorlásának, az önkritikus gondolatok felismerésének és annak, hogy valaki megtapasztalja: egy konfliktus, kudarc vagy visszautasítás nem teszi őt kevésbé értékessé. A stabilabb énkép kialakítása fokozatos folyamat.
Milyen lehet egy stabilabb önértékelés?
Az egészségesebb önértékelése annak, aki hosszabb ideig erősen függött mások véleményétől, nem egyik napról a másikra alakul ki. A cél nem a folyamatos magabiztosság, hanem az, hogy bizonytalanság esetén is legyen egy belső kapaszkodó.
Az önfejlesztő munka eredményeként könnyebbé válhat nemet mondani, vállalni saját véleményünket, elfogadni egy hibát vagy olyan célokat választani, amelyek valóban fontosak számunkra. Az önértékelést így egyre kevésbé kizárólag a teljesítmény és a külső visszajelzések határozhatják meg.
A Karinthy Pszichológiai Központban a közös munka abban segíthet, hogy a kliens jobban megértse saját bizonytalanságainak eredetét, és fokozatosan kialakuljon egy reálisabb, rugalmasabb és elfogadóbb viszony önmagához. A megfelelő önértékelés kialakítása hosszabb távon a kapcsolatainkra, döntéseinkre és általános lelki egyensúlyunkra is pozitív hatással lehet.