A szorongás jelei, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni

A szorongás természetes része az életünknek – bizonyos mértékben segít alkalmazkodni, felkészülni, teljesíteni. Azonban amikor a szorongás tartós, aránytalan vagy túlzott, már nem támogat, hanem korlátoz, és akár komoly lelki, sőt testi következményekhez is vezethet.

Sokan hosszú ideig élnek együtt olyan tünetekkel, amelyekről nem tudják, hogy a szorongás jelei. Mások éppen azért nem kérnek segítséget, mert „nincs okuk” szorongani – a környezetük szerint „minden rendben van”.

Ebben a bejegyzésben összefoglalom a leggyakoribb, mégis gyakran alulértékelt szorongásos tüneteket, amelyeket érdemes komolyan venni.

 

1. Tartós feszültségérzet, belső nyugtalanság

Az állandó „készenléti állapot”, az a fajta megfoghatatlan feszültség, ami nem köthető konkrét eseményhez, de folyamatosan jelen van – gyakori jele a generalizált szorongásnak. A személy úgy érzi, nem tud „leereszteni”, kikapcsolni, mindig van valami, ami aggasztja.

 

2. Alvászavar

Szorongás esetén gyakori, hogy nehéz az elalvás, felületes az alvás, vagy hajnalban – gyakran ugyanabban az időpontban – felébredünk. Az agy „nem kapcsol ki”, a gondolatok körbe-körbe járnak, és a reggeli ébredés után sincs igazi kipihentségérzet.

 

3. Fokozott testi tünetek, amelyeknek nincs szervi oka

A szorongás gyakran testi szinten jelentkezik – ilyenkor pszichoszomatikus tünetek formájában válik láthatóvá:

• szapora szívverés, mellkasi szorítás

• gyomorpanaszok, émelygés, hasmenés

• izomfeszülés, fejfájás, remegés

• légszomj-érzet, gombóc a torokban

Ha orvosi kivizsgálás nem mutat szervi eltérést, érdemes pszichológiai okokat is megfontolni.

 

4. Túlzott aggodalmaskodás, kontrollvesztéstől való félelem

A szorongó személy gyakran túlgondol, túlkontrollál, és nehezen viseli az ismeretlent, a bizonytalant. A jövővel kapcsolatos „mi lesz, ha…” típusú gondolatok dominálnak, és ezek akár a napi működést is zavarhatják.

Gyakori példák:

• állandó félelem attól, hogy valami rossz fog történni

• katasztrófa-forgatókönyvek elképzelése

• fokozott felelősségvállalás mások helyett

 

5. Pánikszerű tünetek

A szorongás időnként rohamokban jelentkezik, pánik formájában:

• hirtelen fellépő szívdobogásérzés

• légszomj, remegés, zsibbadás

• halálfélelem vagy az „elvesztem a kontrollt” érzése

Sokan azt hiszik, hogy szívproblémájuk van, de a kivizsgálás után kiderül: a háttérben pánikzavar áll.

 

6. Elkerülő viselkedések

Ha a szorongás eluralkodik, a személy elkezd bizonyos helyzeteket, embereket, döntéseket kerülni. Ez lehet:

• társas helyzetek elkerülése (szociális szorongás)

• utazástól, nyilvános helyektől való félelem (agorafóbia)

• „nehogy baj legyen” elv alapján működő rutinok és rituálék

Az elkerülés átmenetileg csökkenti a szorongást, de hosszú távon beszűkíti az életteret.

 

7. Koncentrációs nehézségek, türelmetlenség, ingerlékenység

A szorongás kimeríti a mentális kapacitást. Ennek jelei lehetnek:

• szétszórtság, memóriazavar, döntésképtelenség

• feszültségből fakadó ingerlékenység

• türelmetlenség önmagunkkal és másokkal szemben

Gyakran nem ismerik fel ezek mögött a szorongás szerepét, és „önhibának” vagy személyiségjegynek tulajdonítják.

 

Miért fontos felismerni?

A kezeletlen szorongás hosszú távon testi és lelki kimerüléshez, alvászavarhoz, depresszióhoz vagy akár függőségek kialakulásához is vezethet. Ugyanakkor a szorongás – megfelelő támogatással – jól kezelhető állapot, amely mögött gyakran mélyebb érzelmi elakadások, belső konfliktusok húzódnak meg.

 

Mikor érdemes pszichológushoz fordulni?

• Ha a tünetek hetek-hónapok óta fennállnak

• Ha a szorongás a mindennapi működést is akadályozza

• Ha úgy érzed, a kontroll kicsúszik a kezedből

• Ha szeretnél megérteni és megváltoztatni belső működésedet

A pszichológiai konzultáció segít feltárni a szorongás gyökereit, és olyan eszközöket nyújt, amelyek támogatják a belső egyensúly helyreállítását.

 

Összegzés

A szorongás nem „akaraterő kérdése”, és nem múlik el attól, hogy „nem foglalkozunk vele”. Éppen ellenkezőleg: minél tudatosabban odafigyelünk a jelekre, annál nagyobb eséllyel előzhetjük meg a súlyosabb következményeket.